Dr. Török Béla nemcsak iskolaalapító, nemcsak a magyarországi nagyothalló oktatás létrehozója volt, hanem a tudománytörténet szempontjából is újat alkotott. Az önálló iskola kiharcolásával együtt megalapozta azt a pedagógiai kultúrát, amely mintegy hídként feszülve a többségi és a sajátos igényeknek megfelelő pedagógia közé, mára is érvényesen megteremtette azt a nevelő-oktató tevékenységet, amely ma is meghatározó, értékes. Szolgálja a nagyothalló gyermekeket, tanítja, neveli, rehabilitálja, elindítja őket a többségi oktatás és a társadalom világába. Hogyan is történt mindez, hogyan fonódott össze az 1871-ben születetett - és 1910-ben már egyetemi magántanár - fülorvos szakmai élete a nagyothalló gyermekek szolgálatával?

A fiatal fülorvos-sebész-tisztiorvos már németországi tapasztalatszerzése alkalmával megmutatta kiemelkedő tudását. Hazai orvosi karrierje 1903-ban indult meg a fővárosi Szent János Kórházban. Az európai hírű fülgyógyászati intézet már az ő és a világhírű Jansen professzor közös tervezése alapján készült el. Meghatározóak voltak a fül, a hallásmérés kutatásában elért eredményei is. Ezekben a kutatásokban többek között a Nobel-díjas Békésy professzorral is együttműködött.

Mégis hogyan fordult a kor kiemelkedő kutató professzora a nagyothallók oktatásának megteremtése felé? Hiszen addigi tudományos tevékenysége már akkor szakmája hírességei közé emelte! Valami hiányzott még ebből az életműből - érezhette iskolaalapítónk. Felismerte a siket gyermekek és a nagyothalló gyermekek meghatározó különbözőségeit, és ösztönözték külországi tapasztalatai is, gondolva a németországi nagyothalló oktatás már akkor szép eredményeire. Az ilyenkor néha megszülető legendák szerint egy célját el nem ért hallásjavító műtét utáni tragédia, egy nagyothalló fiatal lány önkezu halála is megindította.

Valószínűleg még jobban megacélozta elszántságát találkozása Bárczi Gusztávval, aki kimagasló egyénisége, - mondjuk ki - zseniális korszakalkotó tudósa volt a hazai hallássérült oktatásnak. A hallásfejlesztés-hallásnevelés lehetőségeinek felismerésével olyan fordulatot hozott a magyar szurdopedagógiába, melynek hatása ma is él és működik.Dr. Török Béla - felhasználva elismertségét, az akkori magyar állami, székesfővárosi vezetéssel való kiváló kapcsolatrendszerét - hihetetlen szívóssággal elérte, hogy a meg-meginduló decentralizált osztályok egyesítésével Budapest Fováros Tanácsa engedélyezze a nagyothalló gyermekek saját önálló iskolájának a megnyitását.

Kitűzték hát a nagy napot. 1925. december 19-én ünnepélyes keretek között megnyílt a Toldy Ferenc utca 64. alatt a megálmodott iskola. Az ország, a főváros számos magas rangú méltósága jelent meg, ott voltak az egyházak vezetői, a rokon intézmények, a szakmai társaságok képviselői és természetesen a boldog nagyothalló gyermekek, tanáraikkal. Egy valaki hiányzott csak: az iskolaalapító. Dr. Török Béla. 22 nappal a kapunyitás előtt meghalt. Az öröm a döbbenettel vegyült, de a munka megindult és tart napjainkig.

Megkezdődött hát a nagyothalló gyermekek fővárosi iskolájának a korszaka. Az iskola irányítását Vida Lajos kezdte meg. Az iskola elnevezése Nagyothallók Iskolája volt. Tisztességes, de kissé még siketek oktatásira emlékeztető, a kiejtésre, a szájról olvasásra összpontosító munkáját a háború előtti nehézségek, sőt, a II. világháború vérzivataros évei sem tudták megakadályozni. Örömöt jelentett 1934-ben a névváltozás, belefoglalva végre az elnevezésbe az Iskolaalapítót (Nagyothallók Dr. Török Béla Székesfovárosi Iskolája). Igaz, egy évvel azután, 1935-ben költözni kellett a Rökk Szilárd utcába.

Ott vette át az iskola irányítását Rozványi Aurél, aki 1945 és 1948 között volt igazgatója a Dr. Török Béláról Elnevezett Székesfővárosi Községi Iskola Nagyothallók Részére elnevezésű létesítménynek. Neki kellett végrehajtani 1946-ban a Gyáli úti Reáliskolába való átmeneti beköltözést. 1948-ban azután Weszelovszky Lajos állt az iskola élére, amely ismét új elnevezést kapott (Dr. Török Béláról Elnevezett Székesfővárosi Községi Központi Általános Iskola).

Az ő igazgatása alatt kaptak helyet a nagyothalló gyermekek 1950-be Kazinczy utca 27. szám alatt, majd 1954-tól a Dohány utca 65-ben, amikor az elnevezés Nagyothallók Fővárosi Iskolájára módosul.

Horényi János mindössze egy esztendeig, 1958 és 1959 között állt az iskola élén. Az őt követő igazgató, László András 1959 és 1962 között tevékenykedett az intézményben. Sziklay Béla 1962-ben vette át az irányítást. 1963-ban az elnevezés Nagyothallók Általános Iskolájára módosul, mely név már szinte kifejezte a készülődést az országos intézménnyé válásra.A Dohány utcai iskola utolsó éveiben komoly koncepcióváltás, tartalmimetodikai készülés volt jelen. A legtöbbet talán Bárczi Gusztáv korszakos felismerése, és annak a pedagógia színterére való behelyezése jelentett. Amikor megfogalmazódott, hogy még a súlyosan hallássérült gyermeknél is érdemes és hatékony a hallásfejlesztés megindítása, és a szurdopedagógia szakembereinek kötelezettsége a hallássérült gyermekek hallás- és ritmusnevelése. A hallásígyakorlat megjelent az iskola programjában. A Dohány utcai nagyothalló iskolában Bárczi Gusztáv személyesen irányította a hallásnevelést. Dr. Csányi Yvonnenal és Alpár Györgynével dolgozott együtt. Mindez akkor meg csoportos és egyéni hangerősítés nélkül!

Egyértelműen a Dohány utcai iskola lett a nagyothalló gyermekek országos intézményének szakmai előkészítője. Intenzív előkészületek kezdődtek meg a vidéki gyermekek beiskolázására. Az óriási igény tudatában négytagú felkészült pedagóguscsoport végezte a hallás-, a beszéd- és a személyiségvizsgálatokat (Dr. Csányi Yvonne, Dr. Maria Magyar-Agostini, Géczy Péterné, Papp Gyuláné). Sziklay Béla igazgató jelentős technikai előkészületeket tett. Saját tervezésében és kivitelezésében alakított át egy helyi padsort hangerősítő berendezéssé. Elkészült az ország első csoportos elektroakusztikai berendezése.

Még jelentősebb volt a szakmai készülődés, a modern hallás- és beszédvizsgáló tesztek alkalmazása, a természetes beszédfejlődésre alapozott nyelvi fejlesztés eszméjének és gyakorlatának középpontba állítása. Dr. Csányi Yvonne szervezésében pedo-audiológiai vizsgálatok is kezdődtek. Közben pedig épült-szépült iskolánk, Zugló egyik szép helyén, hatalmas kerttel övezve. És elérkezett a nagy pillanat! 1965. november 15-én megkezdődött a második negyven év Az Ybl-díjas Zalaváry Lajos tervei alapján, a XIV kerület Rákospatak utca 101. szám alatt épült korszerű, szép intézményben végre helyet kaptak a vidéki gyermekek is. Életre kelt az óvoda, az általános iskola és a diákotthon is. A korszerű, szép intézmény igazgatását Lovász László kezdte meg. Nevünk továbbra is Nagyothallók Általános Iskolája volt.